Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



XIII. 24 ÓRÁS MOUNTAINBIKE VÁLTÓVERSENY

HEGYIKERÉKPÁR 2013-07-28

Ez lesz az utolsó. A tavalyi verseny is már egyfajta levezetés volt nekem, nem indultam, csak segítőként voltam jelen. Korábban álltam már itt dobogón, egy éve pedig láttam a lányokat az utolsó körökben megnyerni a versenyt, szóval túl sok újat már nem tud mutatni a verseny. Egy utolsó pörgéssel szerettem volna búcsúzni, de még azon is komolyan elgondolkodtam, hogy nem lenne-e jobb inkább egy közös túrázós hétvégét szervezni helyette.

Végül lett csapat, annak árán, hogy Orsit és Zitát egyszerűen kihúztam a listából, mint a két leggyengébb jelentkezőt. Nem örültem neki, hogy ezt a megoldást kellett választanom, de a korábbi évekkel ellentétben most nem volt sem energiám, sem időm egy második csapattal foglalkozni.

Évről-évre egyre kalandosabban alakul a 24 órás szervezése, idén már szállást sem tudtunk foglalni a helyszínen, és a fuvart sem tudtam, hogy oldjam meg. A hab a tortán már csak a verseny előtti három hét volt, végig feszített munkarenddel, edzésekkel, volt ebben minden, csak pihenés nem.

Egyik, a csapatnak küldött levelem után Alex viccesen meg is jegyezte, hogy jó látni azt, hogy hat nappal a verseny előtt végre már kezdek ráhangolódni. Ha tudta volna, hogy mostanában néha két nappal előre sem tudok tervezni, akkor talán átérezte volna, hogy ez most mekkora teljesítmény tőlem. :)

Persze minden megoldódott, Alex útba ejtette Veszprémet, a szállást pedig Csabi biztosította péntek estére, a verseny idejére meg maradt a nomád életmód, aludtunk mi mindenhol, sátorban, szabad ég alatt, kocsiban, széken, bárhol, ahol volt legalább annyi vízszintes, hogy a fenekünk elférjen. Itt szeretném megköszönni Csabinak, Lívinek és az ő szüleinek a szállást, a vacsorát, a körtepálinkát, a bort, a csobbanást a Balatonban még sötétedés előtt, és a nyugalmas estét. Sikerült megalapozniuk a jó hangulatot egész hétvégére.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_1

Szokás szerint már pénteken elfoglaltuk a táborhelyünket, fölállítottuk a csapatsátrat, hogy ne másnap kelljen kapkodni. Persze itt is akadtak gondok, szerettünk volna a pályához minél közelebb lenni, de ez elég nehéz volt, mivel hétköznap cserkész tábor helyszíne a terület és a sátraik a pálya mellé kerültek. A feladatot végül Jucus oldotta meg a maga elegáns módján, nemes egyszerűséggel lebontotta az egyik sátrat, hogy legalább rendesen rálássunk a pályára, ha már nem tudtunk közvetlenül a pálya mellé települni. :) Csodák-csodája, idén is a Hegyibringa csapata volt a szomszédban, nem is értem hogyan kerülnek mindig a közelünkbe, mivel igazából mi nem is kedveljük ezt a szedett-vedett, hangoskodó társaságot. :)

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_13

Külön taktikával nem készültünk, úgy gondoltuk, az eddigi bevált receptet követjük, mindenki nagyjából egy órát megy majd és ha esetleg szükség lesz rá, akkor rövidebb menetekkel gyorsítunk. Az ellenfelekkel sem foglalkoztunk túlságosan, nem elemezgettük a korábbi eredményeket, csak átfutottuk a névsort és elintéztük annyival, hogy szinte csak ismeretlen nevek szerepelnek rajta, így talán még a dobogóra is jók lehetünk. Az első köröket én vállaltam, ami korábban nem volt jellemző rám, de most úgy gondoltam nekem kell ott lennem az elején a darálóban.

24 oras mountain bike valtoverseny 2013 9_1

A váltások sorrendjét egyébként nem volt könnyű összeállítani, mivel Lacinak szüksége volt egy kis pihenőre, és Jucusnál éreztem még azt, hogy nem mindegy ki után következik a sorban, jobb ha olyan után jön, aki meg fog szakadni a pályán, hátha nyer egy kis plusz motivációt.

Vicces ezt így utólag leírni, mivel ennél sokkal fontosabb dolgokkal viszont egyáltalán nem is foglalkoztam. :) Szinte már a verseny elejétől kibéreltük az ötödik helyet a kategóriában, néha előrébb léptünk a negyedik helyre, de kis időre rá vissza is csúsztunk mindig. Kivárásra játszottunk, úgy voltunk vele, hogy majd reggel meglátjuk mennyi marad bennünk és majd akkor gyorsítunk.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_15

Abba viszont nem gondoltunk bele, hogy mi lesz akkor, ha már akkora hátrányunk lesz, hogy nem tudjuk behozni. Így történhetett az, hogy reggelre már elúszni látszottak a dobogós esélyeink, több mint másfél kör volt a harmadik helyezett előnye. Ekkor kérdezte Tomi, hogy akkor most mi legyen? Túl sok mindent már nem tudtunk tenni, továbbra is végig nyélen mentünk, kicsit rövidebb etapokkal megtámadtuk a negyedik helyezettet, akik csak két perc előnnyel rendelkeztek velünk szemben.

24 oras mountain bike valtoverseny 2013 10_1

Két óra alatt sikerült is bedarálni őket, a két perc hátrányunkból lett négy perc előny, ami úgy érzem nem kis teljesítmény volt szinte húsz óra versenyzés után.

Érdekes érzés volt, nem mutattuk egy vert csapat képét, egy kisebb győzelemként fogta föl mindenki. Olyan emberek alkották a csapatot, akik végig motiváltak tudtak maradni, vagy ha volt is hullámvölgyük, akkor is találtak kapaszkodót, aminek segítségével újra teljes erőbedobással mentek tovább. Ilyenkor sok múlhat azon, hogy mennyire figyelnek egymásra a csapattársak, illetve, hogy mennyire ismerik egymást. Ha már a csapatról esik szó, álljon itt a tagjainak névsora, váltási sorrendben:

Fehér Csabi, aki csendben, feltűnés nélkül tartja a megszerzett előnyünket. Kívülről néha még lassúnak is tűnik, annyira nyugodt a mozgása a bringán, mégis halad a szekér...

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_16

Háden Tomi, aki lassan felnő a feladathoz, nem lövi el magát az első körökben. Nem esik szét, nem adja föl fejben még akkor sem, amikor Csabi a verseny hevében elszámolja magát és csak három kört megy a tervezett négy helyett és hamarabb kell beugrania.

Jucus, az egy személyben két véglet, akit egyszer úgy kell kiimádkozni a székből, majd húsz percre rá már a legjobb körét futja az éjszakában. Hadvezérnek simán elmenne, csak mi még nem hallgattunk rá.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_4

Alex, aki büszkén tűrte az alvás- és fröccshiányt is egész hétvégén, majd a hazaút előtt csak annyit kérdezett, hogy "Bukikám, vezetsz?" A következő útja pedig a büféhez vezetett... Egy elitrészer veszik el benne valahol a túrák, a hintalovak és mindenféle földi örömök nyomására, de az élet ilyen.

Pásztor Laci, aki olyan gyorsan megy, mint amilyen gyorsan képes mostanában bárhol elaludni. Magyarul, nagyon. Ő "futotta" a leggyorsabb körünket is idén.

És végül én, aki kicsit úgy indult neki, hogy ez lesz az utolsó, a jutalomjáték. Az az én, akinek a verseny másnapja azzal telt, hogy Jucival egész nap a versenyt elemezgettük, köridőket nézegettünk és utólagos kutatómunkát végeztünk arról, hogy mégis kik azok, akiknek volt mersze minket megelőzni. Mert jövőre nem lesz ilyen könnyű dolguk, ezt megígérem!

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint


Se veled se nélküled. Röviden így tudnám jellemezni azt a 24 órát…

Hónapokkal ezelőtt elkezdte egyeztetni a csapat, hogy kik és milyen felállásban szeretnének indulni. Végül lett egy szólóban induló lányunk, 2 vegyes csapatunk, és mi a már megszokott duónkkal készültünk a megmérettetésre.

Csabi felajánlását kihasználva (a nyaralójukban tölthettük a péntek estét) éltünk a lehetőséggel, és már péntek este leutaztunk, hogy szombaton minél több időnk maradjon az előkészületekre. Alex és Buki vállalták a honfoglaló szerepet és sikerült is nekik 2 parcellát a pálya mellett taktikai szempontból nagyon jó helyen foglalniuk. Velünk jött Orsi és párja Szabolcs – aki vállalta a segítő szerepét – este 10-re mi is becsatlakoztunk a fantasztikus őzragus tésztapartiba, és egy nagyon kellemes ráhangolós estét töltöttünk el Csabiékkal (még egyszer köszönet érte), amit Miki és Alex egy éjféli holdfényes fürdőzéssel a Balcsiban zártak le.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_3

Reggel 9-re már a helyszínen is voltunk, ahol már Laci, Tomi, Jucus vártak minket. Majd táborépítés, terepfelmérés, bringa ellenőrzés, pályabejárás, taktikai megbeszélések zajlottak.

Nekünk egyszerű taktikánk volt, ami már tavaly is jól bevált 3 órás váltásokban rójuk a köröket. Aki pályán van, nyomja ahogy tudja, aki lent van az pedig próbál leginkább regenerálódni, hogy jól bírja majd a következő 3 óráját.

11:50, már csak 10 perc a rajtig. Bemelegítés megy, sisak, kesztyű, szemüveg, kulacsba izó bekeverve, gél a zsebben, bringa rendben… Hoppá! Lapos a hátsókerék! Szerencsére kellően hozzáértő emberekkel voltunk ellátva, akik Miki mellé ugorva segíteni belsőt cserélni. Olyan gyorsan megoldották, hogy kényelmesen elsétálhattam a rajba, majd jöhetett a jól megszokott „Fire!”

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_2

1 kör 4,8 km volt, amelyhez 90 méter szint járt. Volt benne gyors, árnyékos egynyomos, majd jött a napon mászós, egy rövid, de a 3. órában már kellemetlen köves felfelével megtarkítva, majd gyönyörködhettünk a Balatonon úszkáló vitorlásokban, már ha láttunk a portól… És ezekben a pillanatokban jött az a gondolat, hogy lehet, hogy nekünk is a Balatonban kellene inkább fürödnünk, mint a porban és izzadságban, hiszen árnyékban 36 fokot mutatott az órám.

Majd ismét árnyékosabb kanyargós rész következett, aminek a vége tartogatott egy nagyobb figyelmet igénylő részt, egy rövid meredek poros le, éles jobbos, rövid meredek fel, éles bal, rövid meredek le. Utána egy aszfaltos rész következett, mely ideális volt arra, hogy nyugodtabban egy jó adag High5-ot töltsünk magunkba, egy kellemes kis erdős rész, amit nem annyira kellemes poros rázós szakasz zárt és már a táborhelyek körül találtuk ismét magunkat.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_12

Itt kaptuk meg a lelki feltöltődést a bátorító szavakkal és a kérdést: hogy vagy?, melyre leginkább csak bólintással reagáltam. És jöhet egy újabb kör! A váltásaink remekül működtek 3 óránként. Amíg a chipet átraktuk megbeszéltük, hogy kinek hol és mi kezd fájni, hogy kitartás, lassan kevesebb lesz előre, mint hátra, és hogy tudtuk, nem lesz sétagalopp, de készültünk rá, szóval csináljuk meg!

Az éjféltől 3 óráig tartó szakaszomat egy lassú defekt tette egyedül kalandosabbá, amiről néhány leköröző versenytársat tájékoztattam így az információ előttem jutott el Mikihez, a problémát gyorsan orvosoltuk, és folytatódhatott az éjszakai körözés.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_11

Az utolsó 3 órámban mindkét térdhajlatom nagyon fájt, de megnyugtató hírt kaptam Mikitől, hogy 5 kör előnyünk van és csak szépen nyugodtan menjek. Miki utolsó 3 órájában én is csak ezzel a tanáccsal tudtam szolgálni, neki a talpai készültek ki. Biztos 3. helyünk van, a Panyi tesók 3 körrel a másodikak, amibe már biztos nem tudunk beleszólni, tehát maradt az, amiért elsődlegesen jöttünk, hogy tisztességesen végigcsináljuk a 24 órát.

Miki igyekezett elhúzni a köröket, de szerencsés típus lévén a vége előtt 2 perccel még átgurult a kapun, és ha már lúd legyen kövér, kiment még egy körre. Aminek a végén becsatlakoztam, hogy együtt gurulhassunk át a célon Miki 211 km-rel én 193 km-rel a lábainkban.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_5

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_6

Köszönet mindenkinek, aki ott volt, szurkolt, segített, hogy így együtt tölthettük ezt a hétvégét, na és azt a 24 órát.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_7

Gratuláció Annának az első helyért, és a két csapatunknak, akik nagyon odatették magukat a Merkapt Maraton Team SE (Jucus, Buki, Alex, Laci, Csabi, Tomi) a 4. helyen, a Merkapt SEreghajtók (Orsi, Zita, Zé, Pallag Tomi, Bencz Zoli) a 9. helyen végeztek a 27 vegyes csapatból.

Beszámoló: Hudák Szilvia


Végül, de nem utolsó sorban Pásztor Laci beszámolóját olvashatjátok a 24 órás versenyről:

Szüzességem elvesztése!


Elfáradtam! Nem csak én, mindenki. Hazafelé, miután felvettem a feleségemet Tihanyban a sikeresen teljesített Öböl-úszás céljában, átadtam neki a vezetés lehetőségét (ilyen eddig még sosem fordult elő, pedig jól vezet) és elaludtam fejem alatt a hálózsákkal. Nem emlékszem a hazaútra csak arra, hogy megálltunk otthon a parkolóban. 

Hosszúra és sikeresre nyúlt ez a hétvége, pedig csak 4.-ek lettünk. 23 órán át üldöztük az addig előttünk haladó csapatot és az utolsó órákban sikerült fordítanunk. Nem készültünk taktikával és Jucus is 4-szer vágott neki a 4 körnek.

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_18

Nehezen alakult ki 6 fős csapatunk névsora, mert többen voltunk jelentkezők, de a kimaradtak sem hagyták annyiban az egészet és bár csak öten, de nekivágtak ők is a versenynek. Bencz Zoli csak szombat késő délután tudott csatlakozni hozzájuk és addig négyen tartották a frontot.

Az első két menetben csak szenvedtem a pályán. Technikásra sikerült és persze a hőség még csak fokozta a nehézséget. A másodjára egy esti menetben került rám a sor, de sikerült a lámpát rosszul rögzítenem a kormányra, ezért hol a talajt, hol az eget világította meg a fényszóró erős fénye. A síkabb részeken próbáltam hüvelykujjal fogni, de amikor váltani vagy fékezni kellett, önállósította magát a lámpa.

A 3. menetben, ami kb. hajnali 4-kor kezdődött már jó helyen volt a lámpa és innentől kezdtem élvezni az egészet. A pálya nyomvonalára is ráéreztem és élveztem minden méterét, emelkedőjét, lejtőjét és kanyarját. Gyönyörű látványt nyújtott a felkelő nap a Balatonnal a háttérben és persze az idő is elviselhetőbb volt. Jó volt az erdőben a lámpa fényalagútjában előzgetni a többieket, akik nem láttak mást csak egy fénycsóvát, ami nappali világosságot áraszt magából. Teljesen feltöltött ez az élmény olyannyira, hogy eggyel több kört is mentem, mint az előre tervezett. 

24_oras_mountain_bike_valtoverseny_2013_17

A 4. menet már csak levezetés lett volna, ha nem kezdünk el egyre jobban közeledni az addigi 4. helyezettre és a kb. 3 perces hátrányból 4 perces előnyt kovácsoltunk össze, amit meg is őriztünk a végéig. Mindenki kivette részét a sikerből és nem volt gond semmivel. Régen volt ennyire csapat a csapatunk és örülök, hogy ennek a részese lehettem. 

Köszönöm nektek ezt a szép, hosszú és feledhetetlen hétvégét.

Beszámoló: Pásztor Laci
Fotó: Borsa Miklós, Hostya Zoltán


CIKKAJÁNLÓ



2017-10-09  HEGYIKERÉKPÁR

LEADVILLE TRAIL 100 MTB - KERESZTÜL AZ ÉGEN

Hogy miért utazik valaki 31 óra alatt 12 000 km-t Coloradoig, hogy aztán biciklizzen az „égben” 160 km-t? Többek között ezt is megtudhatjátok Buki beszámolójából. [...]




KOMMENTEK



Leo2013-07-31 19:54:25
Hajrá kékek!!!








Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hat + hat =