Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 northwave
heavytools1 bryton rudyproject1

STRAVA



CARPATHIAN MTB EPIC

HEGYIKERÉKPÁR 2019-09-24

1

Ez a verseny még tavalyelőtt az első rendezéskor került a látókörömbe már akkor nagyon izgalmasnak tartottam. Tavaly Buki már nevezett rá, nekem sok munkám volt, Buki pedig lesérült, így mindkettőnknek idénre maradt. Már télen elkezdetem tervezgetni és a felkészülést is, már csak azért is mert egy másik 4 napos versenyre is elszántam magamat, a Tilogyra ( a beszámolót itt olvashatod róla) A verseny Brassótól nem messze, egy 1250m magasan található sport-szállodakomplexumban kerül megrendezésre Cheile Gradistei Fundata resortban. Teljes ellátás 3*-os szálloda, kétágyas szobákban történő elhelyezés, és mint kiderült vérprofi szervezés. Természetesen ennek ára is van, nem is kevés 650€ volt a nevezésem, amit azonban Rékától kaptam szülinapi ajándékként. Mivel elég messzire mentünk ezért vettünk még 2 éjszakát a szállodában, így előző nap reggel indultunk és 750km és utazás után meg is érkeztünk Fundatába azonban a településre, mert Buki a települést és nem a szállodát írta a GPS-be. Végül is csak 1500m-el voltunk arrébb csak egy másik hegyen:) így még kocsikáztunk a szerpentineken 28km-t. A szálloda komplexumba megérkezve hiba nem volt, 2 külön ágyas nagy szoba, szép nagy kádas fürdőszobával és erkéllyel.

2

3

Mire becuccoltunk már 19.30 volt így a pörgetést kihagytuk és inkább megnéztük a rajtközpontot ahol annyi molinót és reklámzászlót találtunk amennyi talán az összes magyar maratonon sincs, elindultunk vacsorázni, ami a szomszédos épületben volt és ahonnét fantasztikus kilátás az éttermet körbevevő teraszról, pedig ha lehet még pazarabb.

4

Az időjárás változatos volt ez igaz volt a teljes időszakra, amit ott töltöttünk, felhőből ki-be, néha vagy éppen kis szünetekkel eső. Reggel folyamatosan szakadó esőre ébredtünk és ez kitartott egész délelőtt, dél körül abbahagyta ekkor már készültünk a versenyre.

5

A sorozat egyenkénti indítású Prologgal kezdődött, én háromnegyed ötkor indultam, Buki bő 20 perccel utánam a pálya 10.5km és 450m szint volt benne. Rövid aszfaltos kezdés után sok rövid meredek emelkedő és lejtő volt az elején majd visszavezetek a rajtközpontba ahol szépen kordonozott pálya és két kisebb ugrató várt minket, aki nem akarta bevállalni annak ott volt a chiken way.

6

Ez után jött a fekete levese a napnak egy meredek erdei talajú ösvény, amit száraz időben imádtam volna azonban a délelőtti esőtől és a pálya korábbi bejárásától egy nagyon csúszós, köves, gyökeres rémálom volt le és felfelé sem volt benne köszönet.

7

Az erdőből kiérve még várt egy kellemetlen mászás majd egy utolsó kellemes lejtő. Nagyon intenzív volt számomra a prolog és elégé technikás is, ez előre vetítette, hogy milyen napok várnak ránk.

8

Bringatakarítás és egyéb kötelező körök közben megjött Buki is és így gyorsan átbeszéltük a friss élményeket és lassan indultunk az első versenyhez tartozó vacsorához, ami svédasztalos volt, vegán sarok, általában sokfajta húsétel, tészták, saláták, savanyúságok, desszertek, gyümölcsök és ami szokatlan egy versenyen borok és sör. Bőséges és széles választék volt, és ez a reggelire is igaz. A vacsora után indultunk a másnapi eligazításra, ami mindennap minimum 1 órán át tartott, itt gyakorlatilag végig beszéltük az egész pályát, hol mire kell figyelni és hogy holnapi napból kivettek-e szakaszokat az időjárás miatt. Ez az első szakasznál már csak azért is érdekes volt, mert már a verseny előtt egy héttel közölték, hogy egy 20km-es szakaszt kivesznek a napi etapból, mert nem tudnának biztonságosan lehozni a hegyről.

9

Másnap reggel a rajtba már a tegnapi eredményeink alapján szólítottak be Buki a 3. én a 4.-ik blokkba kerültem. Az időjárás nem volt túl jó, inkább esős. :)

9

A rajt után a szokásos őrület, 500m után eléggé kellet vigyázni mert addig egy aszfaltos lejtő után 3 murvás kanyar majd egy rövid meredek emelkedő gondoskodott a vicces jelenetekről, persze csak ha az ember éppen nem volt benne akkor volt vicces, nem ártott megjegyezni mivel még 2x rajtoltunk ugyan így. 5 km és két kisebb pukli után elkezdtük az első komolyabb mászásunkat ami kb 650m szintet jelentet erdei dózer utakon néhol igen meredeken az út az a saras és a köves váltakozása volt. Olyan 1600m magasan véget ért az erdő és már csak kisebb cserjék tarkították a köves-sziklás-füves hegyoldalt. 1800m magasra megérkezve elértük az első frissítő állomást ahol terülj-terülj asztalkám várt minket gyümölcsökkel izotóniás italokkal, kólával, sörrel, édes és sós sütikkel és zselékkel, valamint néhány kerékpáros szerszámmal és nagyon lelkes segítőkkel. Az eső nagyjából ekkor állt el és sütött ki a nap is és így egyből élvezhetőbbé vált a verseny.

11

Innét egy elég meredek mászás következet itt még volt bennem craft és előzgettem az embereket rám kevésbé jellemző módon és erre még bizonyítékom is van, az alábbi videón 32mp-nél: :)


12

A következő lejtőn azonban sikerült letörnöm a hátsóváltó tartó fület és a váltót is, valószínűleg egy guruló nagyobbacska kővel, amin nagyon nem csodálkoztam, mert itt sziklából és kőből rengeteg volt 1600m felett mindenütt. Tartalék váltófülem még volt azt fel is raktam azonban a váltóm darabokra esett szét és így nem tudtam felrakni a láncot így még csak egysebim se lett, csak egy nagy rollerem :) hát el voltam kenődve mit ne mondjak.

13

4km lehetett az elhagyott frissítőpont onnét meg gyakorlatilag csak lefelé kell menni, viszont mivel 4 napos a verseny vagy kizárnak vagy kapok egy hatalmas időbüntetést amit nem akartam. Így is a szerelgetés és a tanácstalanság vagy 25 percembe került. Váltóm maradványait és a láncot bedobtam a zsebembe és elkezdtem gurulni ameddig tudtam utána toltam ahol emelkedő vagy vízszintes rész volt és gurultam ahol lehetett sajnos azonban rengeteg kicsi pár méteres szint emelkedés is volt a lejtőkben, amit tekerve szinte észre sem vesz az ember, így viszont igen, mert ha elfogy a lendület akkor lehet gyorsan lepattanni és tolni. A második frissítőt nagyjából egy óra múlva értem el ami egy hágón volt 1950 m magasan amit minden nap megcsodáltunk a szállodából.

14

Itt csak víz volt és zselé mert ide csak gyalog lehetett felvinni az utánpótlást. Itt voltak hegyi mentők is mikor odaértem nem is tűnt föl nekik csak akkor mikor elindultam. Kiabáltak, hogy álljak meg, de nem tehettem hiszen verseny volt, itt jött egy elég gyötrelmes tehenek által kitaposott "ösvény" amiben rengeteg szikla volt és hiába lejtett, nem tudtam a nyeregben teljesíteni mivel hogy nem volt hajtásom így állandóan elakadt az első kerék. Ezek után egy csodálatos fenyőerdő következett élvezetes lejtőkkel és csodaszép helyekkel. 38 km táján jött el az utolsó frissítő pont ahol ismét rácsodálkoztak a váltó nélküli bringámra, de itt sem érdekelt, mert előzésben voltam :D a frissítő előtti lejtőn elhagytam egy megfárad versenyzőt majd miután hamarabb futottam tovább és nem sokára egy lejtő jött így sokáig nem is ért utol. Volt egy vicces rész is ezután a verseny kb 300-400m hosszan ment egy főúton, és amikor jött egy versenyző akkor megállították a forgalmat míg tovább haladt, nálam ez azért voltvicces mert pár méter gurulás után elkezdtem futni a bringa mellett az egyik rendőrnő fel is nevetett. Mikor elnézést kértem csak mosolyogva legyintettek és biztattak hogy most már nincs sok hátra. Azért volt még 6 km és bő 400m szint, itt hívtam fel Buksit hogy menjen a szervizeshez és találjon valamilyen megoldást hogy holnap folytatni tudjam a versenyt. Itt már nagyon fájt a talpam minden egyes lépésnél mintha ezer tűt szúrtak volna bele. A cél előtt 3km-el ért utol a frissítőnél lehagyott kolléga aki bár nagyon lassan haladt el mellettem mégis csak gyorsabb volt mint én gyalog. Itt még meg kell jegyeznem, hogy a 4 napos verseny alatt a segítők kivétel nélkül lelkesen szurkoltak mindenkinek még nekem is pedig minden nap a vége felé voltam, de ha mást nem is egy kedves mosoly mindenkinek jutott! Nem úgy mint itthon.

Mikor be értem a célba az hatalmas megkönnyebbülés volt már csak azért is mert talán egy km-el előtte elkezdett ismét esni az eső, de csak rám ijesztett. Szóval 5:58:27 alatt értem be, aki az aszfalton előzött meg attól 15 percet kaptam, de nem is ez a poén, hanem az hogy nem lettem utolsó, mert még 5-en jöttek be mögöttem. A nap mérlege 17km bringázás 28 km egyéb testmozgás azaz 45km és 1865m szint, egy letört váltó, két égő talp és egy hatalmas élmény. Buksi is itt várt és bringa mosás után irány a szerelő, aki mikor megtudta hogy csak 10 sebességes a rendszerem eléggé bizonytalan képet vágott hogy van-e váltója , de némi turkálás után talált egy Deore-t, megkönnyebbültem.

Fürdés és vacsi után én bevágtam magam az ágyba és az eligazítást Buksira hagytam akitől este megtudtam hogy a holnapi napból is kihagynak egy 20km-es szakaszt az időjárás miatt.

15

Reggel a kötelező körök után elmentünk a bringámért aminek a költsége 60€ volt ami gyakorlatilag a hátsó váltó ára. A srác nagyon lelkiismeretes volt, mert nem csak a hátsó váltót cserélte ki ha nem a bowdent és a házát is ami nagyon nem egyszerű művelet mert ehhez még az első villát is ki kell venni a vázba rejtett bovdenház cseréjénél + észre vette hogy az egyik küllőm is kiszakadt és azt is kicserélte, ehhez a sort kellett leszednie. Azt hiszem nem tudok elég hálás lenni neki.

16

A rajtban masszívan esett az eső és később is az első frissítőig, ugyan az volt a pálya mint tegnap csak azzal a különbséggel hogy nagyon gyorsan beértünk a felhőbe és sokáig tekertünk benne, néha 10-15m volt a látótávolság és hát meleg sem volt. A frissítőnél most egy másik irányba indultunk egy elég meredek és nagyon köves dózeren mikor felértünk jött egy a nagyon meredek lejtő ami sok száz méteren keresztül gyakorlatilag a hegy aljáig kihívásokat tartogatott. A sár az alap volt ehhez különböző extrák jártak, mint pl. extra csúszós sár, nagyon sziklás talaj, áfonya bokrok, nagyon gyökeres fenyőerdő. Itt 1870m-ről 1026m ig csúszkáltunk le 3.7km alatt, azaz minden km-re 228m süllyedés jutott.

17

A strava szakasz neve is sokat mondó "your brake fluid became darker" ezek után egy kellemes dózeres száguldás után egy kb.10-15m széles folyón tekertünk át majd jött egy kegyetlen mászás egy gyors lejtő, majd egy több mint 10km-es enyhe mászás vissza a rajt területre. Itt találkoztam Bukival aki már a bringáját mosta, mindketten fülig vigyorral pacsiztunk. Fürdés,vacsi, eligazítás már rutinból ment. A mai napon 39km-t és 1660m szintkülönbséget kellet leküzdenünk.

18

Elérkezett az utolsó napunk a versenyen ekkor 62 km és 2150m szint várt ránk, azonban ezt sem a megszokott magyar dózer utakon kell elképzelni. A már megszokott rajt után pár darab 50-150m közötti dombocska várt ránk, itt a nehézséget nem is a szint jelentette hanem a meredekség, a nagyon nehezen tekerhető terep ami sűrűn nagyon köves, néha pedig nagyon puha fű vagy éppen mély sár volt, néha meg a tehén lepényeket kellett kerülgetni. Ezután egy kis aszfaltos mászás majd beérve Magura :) falu szélére kerítések között kezdődött egy nagyon kis keskeny ösvény ami át ment egy nagyon szűk katlanba ahol néha a kormányom alig fért el. Innen kiérve egy nagyon klassz erősen gyökeres erdei szakasz következet ami egy hatalmas kanyonba vezetett és itt tekertünk hosszú km-eken át, a kanyon a legszűkebb pontján kb 5m lehetett a magassága pedig 100m feletti volt, hihetetlen élmény volt ahogy az is ahogy mindenki hangosan biztatott minket még a nagyobb turistacsoportok is. A szurdokból kiérve igen mókás részek következtek ezeknek az elemei a hatalmas kidőlt fák az abból épített hidacskák, a mély sár és az igen nehezen tekerhető terep jelentette. Ezután jött egy elég érdekes lejtő aminek voltak elég meredek szakaszai és az időjárásnak köszönhetően úgy csúszott mint egy korcsolya pálya esélyét sem láttam annak hogy ezt nyeregben teljesítsem. Tolva, csúszkálva sokszor a fenekemen szánkózva tettem meg kb 200m szintet a legviccesebb az volt mikor külön váltunk a bringám és én csak az volt a probléma hogy a bringa 10m-rel feljebb maradt, na az egy küzdelmes pár perc volt.

19

Innét egy patak völgyében vezetett tovább az utunk amit kb 8x kereszteztünk, ami érdekes volt mert az eligazításon azt mondták hogy ebből csak 2 lesz. Aztán rájöttem hogy náluk csak az számít patakátkelésnek ami legalább 50cm mély és 10 m széles a többi az említésre sem érdemes.

20

Innét már gyakorlatilag csak egy hosszabb részben aszfaltos mászásunk volt, és a célba érve sikeresen teljesítettem a Carphatian MTB Epicet, az időm és a helyezésem említésre sem méltó azonban ide az élményért jöttem és abból hatalmas adagot kaptam.

A célvonalon áthaladva megkaptam az eddigi legszebb befutó érmemet!

21

Miután rendbe szedtük magunkat és a bringáinkat lesétáltunk az eredményhirdetésre és partira ahol ettünk ittunk és tapsoltunk a dobogósoknak. Este még egyszer elmentünk vacsorázni mert nagyon éhesek lettünk aztán alvás, reggel pakolás és indulás haza. Érdekesség volt a hazaútban hogy egy jó félórás szakaszon akkora köd volt, hogy néhol 50m-re is alig lehett látni.

Debrecen felé mentünk haza így még betudtunk ugrani Röfiékhez akik pazarul megvendégeltek minket, innét már csak egy laza 2.5 óra és otthon is voltuk este 9-re.

Összefoglalva hatalmas élmény volt mindkettőnk számára én minden percét élveztem, kacérkodom a gondolattal, hogy jövőre is megnézem magamnak ezt a versenyt.

Beszámoló: Keczkó Zoltán

Fotók: Keczkó Zoltán, Carpathian MTB Epic


CIKKAJÁNLÓ



2019-09-17  HEGYIKERÉKPÁR

KASSA MARATON, AHOVÁ MINDIG ÖRÖM VISSZATÉRNI!

Idénre már 50km singletrack-et ígértek a szervezők, és be is tartották. Fantasztikusan élvezetes pályán kergetőzhettünk a Kassa melletti Jahodnán! [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: három + három =