2006. 07. 23, Mád

Hazánk egyik legérintetlenebb hegységében, idén került harmadik alkalommal megrendezésre a Zemplén Maraton, a versenyközpontnak ezúttal is a Mád melletti, Bortó Panzió adott otthont. Csapatunk néhány tagja, sok más bringással együtt, már a verseny előtti napon a helyszínre érkezett.

A miénk volt az egyetlen csapat, amely sátorral is jelen volt az eseményen. A versenyközpontban állított sátrat a debreceni X-Factor kerékpárüzlet is, ahol a szervizelésen kívül, lehetőség volt nagy értékű, felsőkategóriás Specialized brinyókat tesztelni, kipróbálni. A nagy hőségben, az apró javításokért, beállításokért az egységes, „zempléni valutává” váló, folyékony kenyérrel fizettek az elégedett ügyfelek. Jó hangulatban folyt a munka és a sör:-) Sajnos, a kemping mellett lévő Dorgói tavat, néhány napra fürdési tilalom alá vették, így el kellett tekinteni a pancsolás okozta örömöktől.

A Merkaptos főhadiszállás

A rendezők, a szombati napon is bringázni vágyók részére egy délutáni kerékpártúrát is szerveztek Boldogkőváralja irányába, ám a nagy melegben csak néhányan indultak útnak. Többen a pálya bejárása mellett döntöttek, közülük volt aki csúnya sérülésekkel tért vissza, jelezvén, hogy nem lesz veszélytelen a másnapi verseny. Éjfél körül járhatott az idő mire elcsendesedett a panzió és mindenki a szobájában, sátrában nyugovóra tért.

A csapat

A felhőtlen égen, tűző napsütés fogadta a maratonra érkezőket, na és a verseny szpíkere, aki a bringázáshoz alig konyíthatott valamit, ugyanis többször megjegyezte, hogy a versenyen indulók vigyenek magukkal sapkát a napszúrás elleni védekezésül, így valószínűleg a kötelező bukósisak használatról sem hallott még. :-)

Az eddigiekhez hasonlóan, idén is három táv ( 30, 55 és 95 km ) várt az indulni vágyókra.

A rajt mindhárom táv részére10 órakor, egy-két perces csúsztatásokkal volt lebonyolítva. A legtöbben a közép, a legkevesebben a hosszútávnak vágtak neki, nagyjából 300 induló rajtolt el.

Az elmúlt években is mindig volt változtatás a pálya kijelölésében, így volt ez most is. A főbb útvonalakat meghagyva, próbálták a szervezők a húzósabb részeket kiiktatni, ami sikerült is, így egy viszonylag könnyen teljesíthető, végig tekerhető pálya várt a mezőnyre. A táv első 15-20 km-én rengeteg bukást láttam, amit a kőkeményre száradt nyomvályúk által megvezetett kerekek miatt történtek. Olyan volt a talaj, minha néhány napja traktorok  turták volna fel... vagy harckocsik :-) 

Megy a vonat:-)

Hosszú kilométereken át felfelé kúszó emelkedők és hosszan elnyúló, sokáig élvezhető lejtők jellemezték a pályát, rengeteg porral, szikrázó napsütéssel és vérszopó, csípő-rúgó-harapó bögölyhaddal megfűszerezve. Az itatópontokon legtöbben vizet kértünk, amit gyorsan a fejünkre is borítottunk, egyébként a szokásos menü: csoki, banán, energia ital várta a frissülni vágyókat. Az út mentén folyamatosan, defektet szerelő versenyzőket lehetett látni, volt két csapattársam is, aki többször is élvezhette a gumicserélés örömeit. A tempós pályának köszönhetően, elég hamar a célban találtuk magunkat, ám előtte még az utolért, rövidtávon indulók között lehetett jót szlalomozni :-)

Joci is beért :-)

A célban, külön frissítési lehetőség már nem volt, csak a nevezéskor kapott kajajegy ellenében, lehetett finom makarónit fogyasztani. Póló vagy emléktárgy szintén nem járt a résztvevőknek, emellett negatívumként ismét a szpíkert említeném, aki a beérkező versenyzők köszöntése, buzdítása helyett folyton egy elveszített csőrös fogó gazdáját kereste. :-) Nagy örömünkre szolgált, hogy a női rövidtáv eredményhirdetéskor csapattársunknak, Pántya-Vida Zsuzsinak a nyakába akasztották a bronzérmet. Gratula érte!

Zsuzsi a dobógón!

Az izotóniás stella...