A KOLOZSVÁR MARATON EGY ELSŐ BÁLOZÓ SZEMÉVEL
HEGYIKERÉKPÁR 2015-04-26 Szombat reggel 10 óra, Budapest
Egy "normál" TF-es egyetemista éppen az
éjszakai bulit piheni ki…
Álmosan állok a kollégium előtt,
és már hallom, hogy Alex deep house mixe
szól a Győri út elejéről. Szilvivel
együtt bepakoljuk a cuccaim és indulunk is a
Kamaraerdőbe, egy kis átmozgatásra.
Fél 2-kor összeáll az utazó
csapat: Miki, Jucus, Szilvi, Buki, Alex és én.
Indulááás!
A zötyögős román határ
után, este 9-kor sikeresen megérkeztünk
Attiláékhoz, a
vendéglátóinkhoz, akiknél a
verseny előtt éjszakát töltjük.
Laura tésztával és isteni finom
sütikkel várt már minket. Persze
mindenki örült egy kis
szénhidrátnak a verseny előtt.
Vasárnap reggel, Kolozsvár
Keljünk fel! Mindenki öltözködik -
kicsit késésben vagyunk, Laura
mindjárt hozza a palacsintákat reggelire.
Öltözök, pakolok, már lelkiekben
készítem magam a versenyre, amikor a
konyhából kiabálást hallok:
- 1 órával
korábban keltünk, gyerekek!
- Hát ez meg, hogy lehet?
- Bukiiii!!!"
- "Ó, akkor vissza fekszek
még aludni! (Jucus)
Az a fránya időeltolódás! Mindenki
megzavarodott tőle, de így legalább
garantáltan időben ott voltunk a verseny
helyszínén.
Mindjárt rajtolunk.
Nagy az izgalom, mivel ez az első maratonom. Itt vagyok
Kolozsváron, egy gyönyörű
városban és épp 57
kilométert készülök letekerni.
Nem akármilyen élmény!
Gyönyörű tájakon zajlott a verseny,
patakokon át, szelve a mezőket, tehén
és bárány csordák
között cikázva. Alpesi hangulata volt az
egész tájnak. Nagyon élveztem minden
egyes percét. 3 frissítő pont is volt,
jól megszervezetten, minden jóval, ami
szem-szájnak ingere.
Nagy mászások, technikás lejtők.
Nagyon jól esett, hogy szurkoltak is a
fordító- és
frissítőpontoknál is. Ez az egyik legnagyobb
élmény, ami a biciklistának erőt adhat
egy versenyen. Voltak nehéz pontok, olyan
mászások, ahol a pulzusom biztos 200-ra is
felugrott, olyankor fordult meg a fejemben az a bizonyos, a csapatban
az utóbbi időben elhíresült, szállóigévé lett mondat:
„ilyen lesz a HERO-n is?!" :)
Amikor beértem a célba, rögtön
kaptam érmet és a rajtszámmal
ebédelhettem is. Kis pihenő után pakoltunk,
és indultunk is be a városba, hogy
csinálhassunk egy képet a
Mátyás szobor előtt. Azért előtte is
volt egy kis kaland a sorompóval és a
parkolóval mert elfelejtettünk parkolójegyet
venni, így kicsit koppant a sorompó a
Hajtány mobil tetején. De semmi pánik,
könnyedén kijutottunk, Miki megemberelte a lovakat
és csak úgy hasítottunk ki a
belvárosi parkolóból.
Hazafele nem maradhatott ki az a bizonyos "mics" sem, ami nagyon finom
volt, meg kell hagyni!
6 óra utazás után, Budapestet
megpillantva jó érzés
töltött el: kipihenhetem a verseny
fáradalmait, aludhatok egy nagyot és 1
év múlva remélhetőleg újra
átélhetem mindezt!
Fantasztikusan megszervezett verseny volt, egy fantasztikus csapattal!
Várom már a következő
kihívást!
u.i.: Alex: "Ó, Jézusom!"
Beszámoló: Ángyán Mona
Fotó: Ladányi Miklós, Csete
Sándor, Káldi Tamás
|
